1921-ben megalapítottak egy alternatív iskolát, amely átélve háborút és nagy társadalmi változásokat, a mai napig működik az angliai Leiston-ban. Az alapító A.S. Neill 1960-ban adta ki könyvét az iskoláról és az ott alkalmazott pedagógiai módszerekről, amelyet több nyelvre is lefordítottak és milliós példányszámban keltek el. A magyarul 2002-ben megjelent könyv már csak antikváriumokban kapható. Mély mondanivalót fogalmaz meg a szabad játék fontosságáról, amely 100 év elteltével aktuálisabb mint valaha. Pedagógusok között és azon szülők körében, akik az alternatív oktatás irányában kutattak, Summerhill egy ikon. Annak a csodának a bizonyítéka, hogy ha ott működött, akkor máshol is működnie kell. Sokan az iskoláról szóló filmet ismerik csak, mely a 2000-es évekből való, de bátorítunk mindenkit a könyv elolvasására is.
Igazi képet számunkra a személyes látogatás adott. Voltak kétségeink, hogy vajon a leírtak hogyan mutatnak majd a valóságban, hisz a papír sok mindent elbír, és a 21. század a reklámok által életben tartott álvalóságával sokszor csalódást okoz. Summerhill esetében a valóság nem volt kiábrándító. A könyv, a film és a valóság azonos képet mutatott egy szabad iskoláról, amelyik nem a magániskolák elit gazdagságával került a köztudatba, hanem egy sok megpróbáltatást túlélő közösséggel, mely hisz a szabad gyerekkor fontosságában.
Summerhill azért nem vált frenchaise jellegűvé, mert a Waldorf, Montessori és egyéb iskolákkal ellentétben azt vallja, hogy ezt a fajta módszert nem lehet pontról pontra adaptálni máshova. Ha a bentlakásos iskola jelleget nem tudjuk biztosítani, már nem lehetünk Summerhill, és a mi vidékünkön a szülőktől elég idegen, hogy 5 évesen bentlakásos iskolába adják gyermeküket. Ennek ellenére Neill sok pedagógust inspirált az évtizedek alatt, és a látogatók között volt egy amerikai hölgy is, aki egy ilyen iskola növendéke volt a tengerentúlon, és ez egyfajta zarándoklat volt a számára. Az iskola ma is élő legendáját mi sem bizonyítja jobban, hogy Londontól Brazíliáig nagyon vegyes volt a látogatók sora: kínai, japán, francia, olasz, cseh, belga és német érdeklődők. A nemzetiségeken kívül a látogatók célja is nagyon színes volt: tanár, kutató, szülő, pszichológus, iskolaalapító, vagy csak a könyvért rajongó.
Jelen helyzetben iskolát indítani szinte lehetetlen, ha pedig ilyen radikális nézeteket valló módszertant preferálna, akkor már a gondolat megfogalmazása után ellehetetlenítenék a próbálkozásokat. El kell fogadnunk, hogy az általunk ismert iskolák kora lejárt, még itt vannak köztünk halott vázakként, amit életben tart a szokásjog és a szülők azon hite, hogy ők maguk is így tanultak, vagy éppen érzik, hogy sok minden nem az igazi, de nem látnak kiutat, vagy a radikálisabb változtatásokat nem merik meglépni. Olyan társadalmi, gazdasági, ökológiai, digitális változások felé haladunk, ami szét fogja törni az iskolák élettelen csontvázát. A kérdés, hogy kik lesznek azok, akik ezt hamarabb felismerik és lépnek előre.
