Nézze meg történetünket Prezi-ben

Beszélgetésekkel kezdődött. Ha összeszámolnánk időben, talán több hetet is kitenne, ha kilométerben számolnánk, Kanadától Ausztráliáig tartana. A beszélgetések tanulmányokká komolyodtak, majd doktori munkává. Konferenciák tucatjain beszéltünk arról, mi a baj az oktatással és mit kellene tenni. A témát mindig nagy érdeklődés övezte, a megoldás kulcsát kerestük, sokszor mindhiába. Nem csoda, hisz hiányzott a másik két elem a képletből.

Az első komponens: a tanár

A tanárokat köztudottan a tanárbarátok értik meg a legjobban. Mások vagy a nyári szünetre néznek szúrós szemmel, vagy éppen más okból kritizálnak. A tanárbarát-beszélgetések alkalmával sokszor felvetődött, hogy mi lehetne a megoldás. Abban biztosak voltunk, hogy a „valahogy kibírjuk ezt az évet is" nem hosszú távú megoldás.

Mindig is éreztük, hogy egy olyan helyre lenne szükség, ahol nem csak a tanár kollégák, de mindenki egyetért abban, hogy a felnövekvő generációkkal dolgozni komoly szellemi munka, hogy a tanárok kezében vannak a jövő orvosai, ügyvédei, színészei, családapái és családanyái. A nyári szünet pedig az az időszak, mely feltölt, egyensúlyba hoz és felkészít arra, hogy a következő év legalább olyan sikeres lehessen, mint az előző volt.

A második komponens: a diák

A diákokkal folytatott beszélgetések során kiderült, ők is tudják, hogy olyan helyre lenne szükségük, ahol megértik őket és segítenek nekik célt találni. Motiválatlanságukban érzik, hogy szigorúbb közeg kellene nekik, ahol nem elég abban bízniuk, hogy a tanár eléggé tart a szülőktől és a felettesektől ahhoz, hogy megkapják a jobb jegyet. Több szabadságra is szükségük lenne, hogy megmutathassák, egyedül is képesek felelősségteljes döntéseket hozni.

A harmadik komponens: a szülő

Sok fórumon hangoztatott változás következett be az utóbbi évtizedekben a szülő-tanár kapcsolatokban. Sorolhatnánk mindkét félről a sérelmeket, de ezzel még nem érnénk el változást. Úgy gondoljuk, csak szülői támogatással lehet igazán sikereket elérni a jövő oktatásában. A félinformációk, a bizonytalanság és ítélkezések helyett mi abban hiszünk, hogy a szülők a tanárok segítségével egy olyan stabil, bizalomra épülő közeget tudnak teremteni, amelyben a fiatal generáció fejlődhet, kiteljesedhet és megtanulhat küzdeni a céljaiért.

A negyedik komponens: a vállalkozások és az egyetemek

Egy sarkalatos mondat, ami egy projektvezetőtől hangzott el: „Hogy ti (tanárok) még arra se vagytok képesek, hogy megtanítsátok őket (diákokat) viselkedni." A vállalkozások már lemondtak a releváns szaktudásról, csak annyit kérnek, legyenek motiváltak az ifjú kollégák, akarjanak új dolgokat tanulni.

Az egyetemi tanároknak egyre híguló tudásból kell ugyanazokat az eredményeket felmutatniuk mint régebben, és ez csak az adatok kozmetikázásával lehetséges. Be kell látnunk, hogy jelen oktatási rendszerünk a király új ruháját viseli.

A negyedik komponens tagjai olyan helyet keresnek, ahol a diákok rendelkeznek a tanulás képességével és felelősségteljesen képesek feladatokat elvégezni, pályakezdőként pedig tisztában vannak azzal, hogy a fejlődés sohasem az egyszerű úton kezdődik. Kitartásra és csapatmunkára van szükség.

Az ötödik elem: a Grund

Ez a helyzetkép elkeserítheti, de fel is lelkesítheti az embert.  A fent említett tapasztalatok és emlékek összesítése után megértettük, hogy közösen, egy úton kell haladnunk ahhoz, hogy mindenki elérje a kívánt eredményt.

A Grundot mindazok a tanárok, diákok és vállalkozók álmodták meg tudatosan vagy tudtukon kívül, akik ki merték mondani a problémákat, s azokon túllépve megoldásokat kerestek, egy helyet, ami összeköt.